2. Fejezet

Kedves fiatalok!
Tudjuk,hogy mennyire utáljátok azt a nagy házat(amit megjegyzek nem igazán értem). A lényeg annyi, hogy tudjuk, hogy túl nagynak találjátok, ezért úgy döntöttünk, hogy pár ideiglenes ,,vendéget" küldünk hozzátok, hogy ne unatkozzatok annyira. Szeretném ha kitakárítanátok mire megérkeznek(az amúgy holnap 15:00 körül lesz) nem szeretném, hogy szégyent hozzatok ránk. Addig maradnak ameddig szeretnének, legyetek velük kedvesek. Jó szórakozást! (Takarítani!!)

                         Puszilnak: szüleitek

Lefehéredve néztem a képernyőt, nem tudtam erre az e-mailre mit reagálni. Megijedtem, kiakadtam és ideges voltam.
- Hogy az a... - nem akartam befejezni a mondatot. Skyal egymára néztünk, mind a ketten ugyanarra gondoltunk.
- Ha mi ezt túléljük...
- Esküszöm soha többet nem panaszkodok a ház méretére. - fejeztem be hejette a mondatot.
- Pontosan. - bólintott.
- Ugyanarra gondolunk? - nézztem rá mosolyogva.
- Szerintem igen. Hozom a fagyit. - pattant fel és elrohant.
- Csokit kérk. - kabálltam utánna.
- Tudom. - ordított vissza. Fogtam magamat és letelepedtem a kanapéra és bebugyoláltam magamat egy takaróba. Bekapcsoltam a tévét valami hülye szappanopera ment. Borsóndzik a hátam az ijenektől, de most nem érdekelt.
- Itt vagyok. - huppant le mellém Sky és egy doboz fagyit adott a kezembe.
- Köszi. - mosolyogtam rá és felbontottam legújabb szerzeményemet.
- Mit nézünk? - kerdezte miközben ő is betakarta magát egy takaróval.
- Valami szappanoperát. - válaszoltam egy válvonás kíséretében. Sky vágott egy hatalmas fintort mire elkezdtem röhögni.
- Utálom a szappanoperákat. - húzta a száját.
- Tudom. - vigyorogtam és nyelvetöltöttem rá.
- Szerintem a valós problémával kéne foglalkoznunk. Nem gondolod? - nézett rám kérdőn.
- De. - bólintottam. Ezután meg se szólaltunk csak a fagyit ettük csendben. Végül én törtem meg a csendet.
- Ha belegondolunk magunk alá ástuk a vermet nem gondolod? - nézztem kérdőn Skyra.
- De. Mert végülis mi nyavajogtunk egyfolytában. Most meg szívunk, mint a torkosborzok. - nevetett kínjában.
- Ja, már bocs de anyád ,,vendégei" eléggé durvák. - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe.
- Ne aggódj tudom. - nézett rám. Egyszer csak egy óriásit röhögött.
- Emlékszel.. tavaj...húsvétra. - alig tudta kinyögni röhögés közben. Az emléken én is azzonnal nevetni kezdtem.
- Az brutális volt az a pasi szerintem 5 évesnek gondolt minket mert húsvétinyúlnak öltözve rohangált a házban és a Here Comes The Ester Bunnyt énekelte miközben ölelgetett minket. - az emlékbe beleborzongtam. - És ez még a jobbik eset volt. Pl ott volt az a nő több mint 10 boxer kutyával majdnem 2 hetet töltött itt. - jutott eszembe az egyik legrosszabb ,,vendégünk" Sky anyukája jóvoltából.
- Ne is mondd az borzasztó volt, a többi legalább vicces volt. - rázta a fejét röhögve.
- Ja, anyámat ismerve belese merek gondolni, hogy kit küld már megint a nyakunkra. - nézett rám
- Én nem is akarok. - pattantam fel a kanapéról.
- Mit csinálsz? - kerdezte Sky.
- Azon, hogy mijen idegbeteg állatot küld ránk már megint anyád ráérek holnap aggódni. Addigis szeretném még egyszer utoljára kialudni magamat. - indultam a szobámba.
- Várj megyek én is. - pattant fel és mellém állt. Együtt felfutottunk az emeletre.
- Jó éjt! - köszöntünk el egymástól, és bementünk a saját szobánkba. Úgy ahogy voltam vizes ruhában bezuhantam az ágyba. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy végre aludhassak egy kicsit. Szinte azonnal elaludtam amint vízszintesbe kerültem. Reggel 7 órakor ismétlem 7-kor kipattant a szemem és nem tudtam visszaaludni ami azért fura mert 9:00 előtt soha nem kelek fel. Félig kómásan kikászálódtam az ágyból és lebatyogtam a földszintre. Legnagyobb meglepetésemre nem voltam egyedül. Sky szinte félőrülten rohangált miközben kiabált valakivel aki a telefon túlsó végén volt, a ,,beszélgetés" foszlányból amit halottam szerintem az anyával beszélt. Nem foglalkoztam vele ez már máskor is előfordult egyedül az időpontot furcsálltam. Lassan bementem a konyhába és csináltam magamnak egy kakaót. Leültem az egyik bárszékre és lassan a gondolataimba merülve kezdtem el szürcsölgetni. Sky egyszercsak idegesen betrappolt a konyhába. Letettem a kakaóm és ránéztem.
-Na mit mondott anyád? - kérdeztem.
- Honnan tudod, hogy vele beszéltem?! - nézett rám kérdőn.
- Olyan hangon ahogy beszéltél csak vele szoktál. Na bökd már ki! - szóltam rá.
- Azt mondta hogy vegyünk sok kutyakaját. Mert szükség lesz rá! - nézett rám idegesen. Ijedtemben a földön landoltam, és félelemmel teli tekintettep néztem fel Skyra.
- Ugye csak vicceltél!?? - pattantam fel a földről.
- Nem én. De talán szerencsénk van és nem Mary néni jön a boxerekkel. -halottam meg a reményt a hangjában.
- Persze, biztos majd a Dalai Láma jön hejette, palotapincsikkel. - mondtam gúnyosan
- Jó igazad van. Én mentem takarítani. - indult ki a konyhából.
- Megyek én is. - indultam utánna takarítani. - De osszuk be enyém az emelet és a padlás, tiéd a földszint és a pince. - osztottam ki a feladatokat, és felrohantam az emeletre. Előkotortam a felmosót és a seprüt és nekiláttam. Nem emlékszem utoljára mikor takarítottam egyhuzamban ennyit, de a végére majdnem összeestem. 13:00 körül Skyal a konyhában ültünk és ettük a tartalmas ebédünket pizzát. Mikor egyszercsak csöngettek. Egyszerre kaptuk az órára a tekintetünket. 14:00. Még nem kellene itt lennie a ,,vendégünknek". Aztán leesett.
- Ki az qki mindig egy órával előbb jön mint kéne!?? - néztem ijedten Skyra.
- Ne, ne, ne bárkit csak....

1. Fejezet

Meghoztam az első fejezetet és, hogy miért ilyen hamar, nem másért mint az én drága barátosnéim egésznapos nyagatása miatt. És mivel telefonról irtam persze, hogy az egészet kitörölte, és este 22:45 kor kezdhettem előről az egészet. Na mindedj itt az 1. rész. Létszi aki olvassa az írjon kommentet. Előre is köszi.<3

Ülök a szobámba és nézem az esőt az ablakból ami 2 napja fojamatosan esik, csak gondolkodok mostanában gyakran csinálom ezt megnyugtat, most például végiggondoltam az egész eddigi életemet, és arra jutottam, hogy nagyon szerencsés vagyok mert egy olyan barátnőm van aki mindig mindenhol kiáll melettem, es soha nem hagy cserben. Körbenézek a szobámban. Majd egy sóhaj kíséretében visszanézek az ablakra tovább nézve az esőt amely nem akar elállni. Tovább gondolkodtam volna, ha nem üti meg a fülemet, valimi, óriási robaj. Azonnal felkaptam a fejemet és kirohantam a szobámból. Mit csinált már megint Sky? Kerdeztem magamtól. Nem kellett keresgélnem ahhoz, hogy tudjam hol van: a zeneszobában. Az ekkora robajok rendszerint tőle származtak azok is akkor mikor betette oda a lábát.
- Mit csináltál már megint? - kérdeztem miközben kivágtam a szoba ajtót. A látványtól ami fogadott önkéntelenül is felnevettem, lehet, hogy azért mert több 100 szor láttam. Az én drága barátnőm a szoba falánál állt körülötte a földön rengeteg gitár a kezében meg egy kék elektromosat szorongatott.
- Várj! - tettem fel a kezemet jelezve, hogy nem mondjon semmit. - Kitalálom, neked pont az a gitár kelett ami legfölülre volt rakva megpróbáltad, egy másikkal leszedni, de mint mindig most sem sikerült, hejette- tettem fel a mutatóújjamat majd a földön lévő gitárokra mutattam - sikerült leverned az összeset. Csak azt nem tudom, hogy hogyan!? - néztem rá.
- Ügyesen es okosan. - öltött rám nyelvet. Majd hátatfordított nekem és elkezdte biszapakolni a hangszereket.
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - forgattam meg a szememet még mindig az ajtóban allva.
- Nem segítenél? - kerdezte Sky nekem háttal.
- Ezt eltaláltad. Na én léptem lovagolni. - indultam kifelé. Sky megfordult és elég furán nézett rám.
- Dehát szakad az eső.
- És nem vagyok cukorból. - kontráztam mire megvonta a vallát és tovább pakolta a hangszereket. Én gyorsan visszarohantam a szobámba magamra kaptam a lovaglócuccot + egy esőkabátot, és már szaladtam is le a lépcsőn egyenesen ki a szakadó esőbe. Sprintelni kezdtem ennek hála 1-1,5 perc alatt az istállóhoz értem. Bent kellemes meleg volt. Rögtön odamentem Hopehoz ő az egyik kedvenc lovam szinte mindig rajta lovagolok, egy gyönyörű fríz az egyik kedvenc lófajtám. Fogtam egy répát és bementem vele Hope boxába.
- Szia. - simogattam meg az orrát és odaadtam neki a répát.
- Kimegyünk egy kicsit lovagolni. Mit szólsz hozzá. - mosolyogtam a lóra. Egy hatalmas nyerítés volt a válasz Hope részéről.
- Ezt igennek veszem. - indultam egy nyeregért. Úgy döntöttem, hogy western nyeregben fogok most lovagolni, fogalmam sincs, hogy miért. Gyorsan visszamentem Hopehoz aki nyugodtan várt rám. Hamar felnyergeltem, rátettem a kantárt, és már mehettünk is. Fogalmam sincs mennyit lovagolhattam, de egy olyan bő 1,5 órát biztos. Úgy gondoltam ideje visszamenni mert teljesen átáztam hiába volt rajtam az esőkabát szinte semmit sem ért. 20 percel később csurom vizesen éppen végeztem Hope lecsutakolásával, elpakoltam a nyerget és a kantárt majd gyorsan kirohantam az istálóból. Nem siettem annyira hiszen vizesebb már úgysem lehetek. Szépen lassan besétáltam a házba és a nappaliba indultam. Ahol Skyt találtam a gép előtt ült fal fehér arcal és tátott szájjal nézzte a monitort.
- Sky mi történt. - rohantam oda hozzá és megráztam a vállát mire rámnézett.
- Ezt nem lehet elmagyarázni olvasd el. - állt fel és én ültem a hejére. Megnéztem az e-mail Sky anyjától jött már rosszul kezdődik gondoltam, és mijen igazam lett. A levél így szólt:

Kedves fiatalok!....

Kérlek, és köszi

Nincs 20 perce, hogy feltettem a prológust és máris több oldalmegjelítésem van mint amire számítottam, ezt köszönöm. Csak arra szeretnélek kérni titeket, hogy írjatok kommentet,hogy tudjam, felkeltette-e az erdeklődéseteket és hogy írjam e tovább. Előre is köszi.:) <3

Prológus

Ez a történet két barátnőről fog szólni Skyról és Ellieről akik szüleik jóvoltából egy hatalmas házban laknak Londonban. A ház nagyságát ők teljesen feleslegesnek érezik. Úgy gondolják ez túl nagy nekik. Szüleik annak érdekében, hogy a, ház kevésbé legyen nagy nekik, elküldik a ,,felmentő sereget" akik több színt viszenk a minden napjaikba, a ház mindjárt nem lesz, olyan nagy, lehet, hogy túl kicsi lesz 4 embernek? Egy nap azonban minden megváltozik, az életük váratlan fordulatot vesz, kénytelenk alkalmazkodni annak érdekében, hogy senkit ne bátsanak meg. Megismernek 5 új(fiú) szeméjt, kiknek a társaságára nem vágynak mind a ketten de mindenki kénytelen elviselni. Malyd az ki eddig színt vitt a világukba kénytelen elutazni fontos dogok miatt, valyon a kezdeti ellenszenv Elliben eltűnnik és hajlandó lesz nyitni a fiúk felé vagy legjobb barátnője Sky unszolása ellenére tovább utálja a fúkat?

Bocsi ha kicsit zavaros lett de a történet közben minden erthetöbb, lesz és a homályos részek reméhetőleg kitisztulnak.