2014. november 26., szerda

7. Fejezet

Sziasztok itt a hetedik fejezet. Remélem tetszeni fog. Tudom, hogy sokáig húztam de végre kész lett. :)

Harry szemszöge:
Már egy jó ideje az erdőben lovagoltunk, senki nem szólt semmit mindenki gyönyörködött az erdőben. Egyszer csak Sky előrekiáltott hátulról:
- Szerintem megpróbálkozhatnánk az ügetéssel.
- Rendben. Csak vigyázzunk nehogy az legyen mint mikor Mattet tanítottuk lovagolni. - nevetett Ellie
- Hééé. Megbeszéltük, hogy erről nem beszéltek senkinek. - akadt ki új haverom.
- Igazából csak Ellie mondta el. - mutatott az említettre Sky.
- Azt hittem a barátnők összetartanak. - színlelt felháborodást Ellie. - Na akkor próbálkozzunk meg az ügetéssel. Figyeljetek a lóra. Kíváncsi leszek meddig bírjátok. - nevetett a nyeregben hátrafordulva. A lova lassan elkezdet gyorsítani. Ellie ezt is olyan természetes könnyedséggel csinálta, hogy csak csodálkoztam. Én tíz perc után már alig bírtam. Sajogtak a lábaim.

Sky szemszöge:
Kénytelen voltam magamban nevetni a fiúkon. Az elején még jól ment nekik de mostmár kezdtek kiesni a ritmusból teljesen szétestek csak zötykölődtek a nyeregben.
- El! Szerintem elég lesz az ügetésből. A fiúk már nem nagyon bírják.
- Rendben, de egy picit még tartsanak ki. Mindjárt a mezőnél vagyunk. - kiabált Ellie. Kevesebb mint egy perc lovaglás után már a mezőn is voltunk. A fiúk nak leesett az álla. Gyönyörű volt a hely. Mindent virágok borítottak. Mattel és El-el lepattantunk a lóról. De a fiúk nyöszörögve és kínylódva próbáltak lekászálódni.
- Ha honlap tudtok menni akkor supermanek vagytok. - nevettünk a hasunkat fogva.
- Miért is? - néztek értetlenül a fiúk.
- Amiatt a gigászi izomláz miatt amit holnap fogtok érezni. - mosolygott kedvesen a barátnőm.
- Niallel focisták vagyunk és a többiek is fociznak. Szerintem nem lesz valami nagy izomlázunk. - lépett előre Louis kihúzva magát.
- Ez mind szép és jó de a focival nem fejlődik a lovaglóizmod tökfejkém. - röhögött Matt. Még egy ideig hülyéskedtünk és hagytuk a lovakat legelészni. Remek így élvezet lesz lemosni a zablát fintorogtam.
- Azt hiszem lassan indulhatnánk vissza. A fiúknak holnap biztos van valami programjuk meg amúgy is..... - kikerekedett szemmel néztem magam elé. Óóó te jóságos ég a húgomat otthonhagytuk. Legutóbb majdnem felgyújtotta a házat... - Amy otthon maradt egyedül!! - kiabáltam és gondolkodás nélkül felpattantam a lovamra. Szerintem olyan gyorsan vágtáztam mint még soha...

Ellie szemszöge:
Woaw Sky még soha nem lovagolt ilyen gyorsan. De tényleg nem vicc ez az Amys dolog. Remélem a ház még egyben van.
- Gyertek siessünk utánna. - megmutattam a fiúknak h hogyan üljenek fel a lóra majd én is fellendültem és már indultunk is. Ezúttal Matt ment leghátul.
- Na, hogy tetszett. Megismételjük? - fordultam hátra a nyeregben.
- Ha holnap lábra tudok állni tőlem lehet. - röhögött Liam és Zayn.
- Dettó. - kiabálták a többiek kórusban. Mosolyogva fordultam előre.
- Amúgy Ellie mi történt mikor Mattet tanítottátok? - kérdezte Zayn.
- Semmi különös. Csak ő fújja fel ennyire. Éppen az erdőben gyakoroltuk az ügetést, de Mattnek nem ment ezért csak zötykölődött a nyeregben, egyszer nem figyelt és egy faág lesodorta a nyeregből a ló meg ügetett tovább mintha mi sem történt volna. De ne nevessetek ugyanis tökéletes lovas lett belőle majdnem olyan jó mint én. A nyeregből még mindig nem tud kiütni. - kacagtam.
- Azt te csak hiszed. - kontrázott a bátyám. Picit megugrasztotta  lovát, hogy mellém kerülhessen. Épp megpróbált volna kiütni a nyeregből mikor lecsúsztam la ló oldalár mint az indiánok, majd mikor visszaültem a nyeregbe szépen segbe rúgtam a csinos kis popóját ahogy ügetett. Mindenki nevetett még Matt is. Kezd beletörödni, hogy soha nem fog tudni lelökni a nyeregből
- Ez báró volt. - mondták kórusban a dalospacsirták. - taníttsd meg nekünk is. Lécciiiiii. - olyan boci szemekkel nézték rám, hogy nem tudtam visszautasítani.
- Oké, benne vagyok. - az út további részében beszélgettünk. Nagyon jól szórakoztunk. A fiúk tök viccesek. Az istállóba beérve a fiúk hullák voltak. Nagy nehézezen lekaszálódtak a ló hátáról. Mint valami nyöszörgő vénemberek olyanok voltak.komolyan mondom.
- Fiúk nagyon büszke vagyok rátok de még csak most jön a neheze. Lenyergelni a lovat és elmosni a zablát és zabot adni az álltoknak. Matt kérlek segíts nekik én etetek. - gyorsan elrendeztem Hope-ot. Szépen kényelmesen elballagtan a vödrökért. Minden lónak adtam zabot és vizet.

Matt szemszöge:
Már rég végeztünk a lovakkal, de El még mindig az etetéssel szórakozott. Ránéztem a fiúkra akik valami nagy fellépésről beszélgettek ami a Madison Square Gardenben lesz. Harryre néztem aki úgy bámulta a húgom mint valami idióta aki soha nem látott szebbet. Beismerem, hogy a húgom gyönyörű. Én mindig azzal nyaggatom, hogy menjen el modellkedni mert van jövője a szakmában....
Harryre visszatérve. Ajánlom neki, hogy csak távolról merje csodálni a húgom különben megbánja. Szegény Elliem már annyi fiú megbántotta, hogy megfogadtam, ezt soha többé nem hagyom. Megvédem bármibe kerüljön. A ház felé néztem és észrevettem, hogy valami füstöl. Jesszus.
- Ellie valami füstöl a háznál!! - orditottam, mire az említett kezéből kiesett a vödör víz és azonnal kifutott az istállóból. Ahogy ő is észrevette a füstöt velem együtt mintha ágyúból lőtték volna ki futottunk a ház felé a fiúk is követtek minket és úgy rohantunk mint hét elmebeteg...

2014. július 10., csütörtök

Please

Kérlek benneteket, hogy akki látta a részt az írjon kommentet. Ne kiméljetek. Szeretném tudni, hogy van e bármi értelme folytatnom, hogy olvassa e vakaki egyáltalán.
Kérlek.. Sokat jelentene. Ha kapok 1 komment és rögtön hozom a részt!! Szóval hajrá

6. Fejezet

...volt egy sejtésem, h ki kapott el, de legygyűrtem az undort a torkomon és emlékeztettem magam arra, hogy adtam nekik egy esélyt. Lassan felnéztem, végül beigazolódott a sejtésem, aki elkapott az nem más mint Harry. Bele néztem a szemébe. Hiba volt ugyanis azonnal elvesztem bennük. Már hiába álltam a saját lábamon Harry még midnig erősen fogott, mintha bármelyik pillanatban újra eleshetnék..
- Bocsánat nem figyeltem, csak elgondolkoztam valamin - kezdtem azonnal szabadkozni. Bár bosszúságot nem láttam a szemében mégis úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit.
- Semmi baj. Máskor is nyugodtan a karomba eshetsz ha szeretnél. - mondta mosolyogva. Teljesen összezavarodtam. Harry valójában ilyen kedves és aranyos lenne?! Visszamosolyogtam rá.
- Most mennem kell, még biztos összefutunk. - siettem le a lépcsőn. Sky éppen az egyik napozóágyon ülve beszélgetett Niallel. Nem törődve ezzel felrángattam elkezdtem futni az istálók felé. Meg sem álltam Hope boxáig.
- Sky gond van. - néztem rá komoran.
- Akkor bökd ki gyorsan ugyanis mert éppen most rángattál el álmaim fiújától. - mondta dühösen.
- Szerintem beleszrrettem Harrybe. - vágtam rá azzonal. Barátnőm szájtátva nézett rám, látszólag meg se tudott szólalni, ezért én folytattam. - Tudom, hogy most mit gondolsz, hiszen mindig is utáltam őket és elkényeztetett ficsúroknak tartottam az egész bandát, de.....- itt megakadtam nem voltam képes folytatni, hiszen ez még engem is meglepett. - ...tévedtem, nem olyanok amilyennek képzeltem őket, ugyanolyan emberek mint mi, csak ismertek. Megtanultam, hogy senkit ne ítéljek el addig míg meg nem ismertem az illetőt. - ahogy befejezetem a mondatot, Sky már a nyakamba is ugrott és úgy szorongatott.
- El annyira boldog  vagyok, de nem tudom, hogy mi legyen Harryvel, szerintem várjuk meg, hogy ő mit érez irántad. Most viszont menjünk vissza a fiúkhoz. - kezdett el kifelé húzni az istállóból.
- Figyelj, én inkább itt maradnék. Hozzd ide a fiúkat és lovagoljunk velük egyet, tetszene nekik.
- Rendben, sietek - eretd futásnak.
Sky szemszöge:
Elképesztően boldog voltam. Mostantól nem azt kell hallgatnom egész nap, h mennyire utálja a One Directiont. Harry és Ellie olyan szép pár lennének ábrándoztam. Szerencsére a fiúk még mindig a medencébe voltak.
- Mindenki kifelé!! - kiabáltam. - Szárítkozzatok meg aztán vegyetek fel lovaglócuccot és irány az istálló! Nincs apelláta. - adtam ki az utasításokat. Mázli, hogy azonnal kipattantak a medencéből és rohantak be a házba.
- Max 10 percetek van!! - ordítottam utánuk. Gyorsan felrohantam a szobámba és magamra kaptam a lovas cuccaimat. A fiúk meglepően hamar készen lettek. Elkezdtem futni az istálló felé, teljesen megfeledkezeve arról, hogy a fiúk ehhez nincsenek hozzászokva, Matt még talán, de a többiek...
Már a lovakat nyergeltem fel Ellievel mikor a fiúk kiabálva berontottak az istállóba. A lovak nagyon megijedtek, fújtattak és össze-vissza rúgdostak. Bele telt pár percbe mire sikerült őket lenyugtatni. Ellie nagyon mérges volt. Nem gyakran látni őt ilyennek, ehhez ő túl szelíd.
- Mégis miért kellett ez, gondolkoztok mielőtt csináltok valamit, ide nem lehet csak úgy berontani, megijednek az állatok és valakinek baja eshet emiatt, többet nehogy meglássam. - szidta le a fiúkat Ellie. Nagyon meglepett, hogy ennyivel elintézte.
Ellie szemszöge:
Szerencse, hogy senkinek nem lett baja. De még egy ilyen és nem ússzák meg egy kis leszidással.
- Matt, Harry, Liam légyszíves gyertek ide hozzám, Niall Zayn és Louis ti pedig menjetek Skyhoz. - mondtam.
- Matt te tudod, hol a lovad kérlek nyergeld fel, de western nyerget tegyél rá ne angolt, mert az erőbe megyünk. - adtam ki Mattnek a feladatot.
- Na akkor. Harry, Liam bemutatom Hopeot ő az én egyik kedvenc lovam most is rajta fogok lovagolni, tapasztalt lovashoz van szükség a megüléséhez. Sky lova Freedom, róla is ezeket tudom mondani. Gyertek megmutatom a lovaitokat. - indultam el a fiúkkal a nyomomban az istálló vége felé.  - Gondolom egyikőtők se valami mesterlovas, szóval nektek valami nyugottabb vérmérsékletű ló kell. Lássuk csak. Megvan Wander, és Dream megfelelőek lesznek.
Sky szemszöge:
Elliék látom már kiválasztották a lovakat. Wander és Dream ahogy elnézem.
- Gyertek megmutatom a lovaitokat. Ő itt Diamond, Sunshine és Amanda. Nagyon kedves, nyugott lovak nem lesz velük gond. Segítek felnyergelni őket. - végül egész gyorsan végeztünk csak 45 percet vett igénybe a lovak felnyergelése. A fiúk furcsán néricskélték a magas lovakat. Ezen csak elmosolyodtam, majd egy laza mozdulattal fellendülzem Freedom hátára. Láttam hogy már Ellie is a lován ül. Összenéztünk és akkor leesett. A fiúk nem tudják hogyan kell felülni egy lóra.
Ellie szemszöge:
Nevetve pattantam le Hope hátáról. Sky is követte a példámat.
- Gyertek fiúk segítek nektek felülni. - mosolyogtam kedvesen a zavarodottan állfogáló srácokra. Először Harryhez mentem oda...
- Na. Akkor először is mindig a ló bal oldalára állsz. - kezdtem - Megfogod a nyerged itt az elején, tudod ahova a cowboyok tették régen a kötelet. - nevettem. - és itt hátul. Most a bal lábad hajlítsd be, én megfogom te meg felhúzod magad és a jobb lábad átlendíted a ló túloldalára. - nagyon ügyes volt be kell hogy valjam született tehetség.
- Nagyon jo. - tovább mentem Liamhez. Vele hamarabb végeztünk mert nem kellett újra elmagyaráznom. Ránéztem a bátyámra aki már a lován ült és alig várta, hogy végre elinduljunk. Ránéztem Skyra aki csak felmutatta a hüvejk újját h mehetünk. Simán fellendültem Hopra és már indultam is. Szokás szerint en mentem elől. Mögöttem Harry, Zayn, Liam, Matt, Louis, Niall és végül Sky.
Harry szemszöge:
Csodálva néztem Ellit aki egy könnyed mozdulattal felült a lóra olyan természetes volt, mintha mindigis ezt csinálta volna. Ültem már lovon de akkor nagyon kicsi voltam. Tudom hogyan kell fogni a kantárt és azt is, hogy hogyan indítom el a lovat. Ez nem is okozott gondot. Ellie mögött lovagoltam. Olyan kecses ült a lovon. Nagyon kedves és figyelmes lány az elején elutasító volt, de adott nekünk egy esélyt. Egy esélyt amit én ki is fogok használni. Jesszus. Ezt tényleg én mondtam. ÉN?! Harry Syles. Aki nem a tartós kapcsolatokról lett híres. Nem! Nem létezhet, hogy őis egy ujjab futó kaland legyen. Annál ő sokkal többet ér. Egy kincs ez a lány. És én megküzdök ezért a kincsért.

2014. január 5., vasárnap

5. Fejezet

Reggel óriási kiabálásra ébredtem. Az órára néztem fél tíz, bármit is csinálnak méltányolom, hogy kilenc után teszik. Lassan kikeltem az ágyból és elindultam lefelé. A kiabálás a konyhából jött. Benyitottam és azzal a lendülettel el is csúsztam valamin. Lenéztem. Tojás, marha jó mit csináltak ezek!?
- Látod erről beszéltem. - mutatott rám idegesen Sky. - ez kell ahoz, hogy felfogd ezt fel kell takarítani!! - ordított Mattre.
- Jesszus, El jól vagy? - segített fel a bátyám. Idegesen ránéztem.
- Tökéletesen jól vagyok, de ha ezt nem takarítod fel mire lezuhanyozok és felöltözök. Korántsem leszek jól!! - mondtam dühösen, és gyorsan feltrappoltam a szobámba. Nem siettem a zuhanyzással, hiszen ha Matten múlik akár egy napig is zuhanyozhatnék. Szépen kényelmesen odasétáltam a gardróbomhoz. Hosszas keresgélés után egy fekete farmer és egy narancssárga It's my life feliratú ujjatlan melett döntöttem. Fölvettem hozzá egy fekete lábujjközi papucsot és pár karkötőt. Megfésültem a hajamat, de kiengedve hagytam és a fejem tetejére felcsúsztattam a napszemüvegemet. Feldobtam gyorsan egy enyhe fekete sminket és elindultam lefelé. Ahogy leértem csengettek. Vajon ki lehet az?
- El létcci kinyitod! Mattel tajarítjuk a tojást. - ordított ki Sky a konyhából.
- Persze! - kiabáltam vissza. Másodjára csöngettek mikor odaértem az ajtóhoz. Azt kinyitva teljesen ledöbbentem, sok mindenre számítottam, de..
- Ti meg mi a francot kerestek itt!? - nézztem rájuk döbbenten. Niall előrelépett.
- Sky tegnap meghívott minket. Niall Horan vagyok. - mutatkozott be.
- Tudom, hogy kik vagytok.
- Az jó, de mi nem tudjuk, hogy te ki vagy. - mosolygott rám Harry. - Szabad tudni, mi a neved?
- Ellie vagyok Sky legjobb barátnője. Gyertek be. - álltam félre.
- Sky itt van néhány majom! - kiabáltam és elindultam a konyhába. A fiúk mint egy árnyék követtek. Rosszul vagyok tőlük.
- Lett valami a reggeliből a széttrancsítozott tojásokon vagy az odakozmált rántottán kívül?! - kérdeztem a bátyám aki éppen a hűtőt tisztította meg.
- Nem. - vigyorgott. - De a jóhír az, hogy tiszta a konyha.
- Igen. De azzal nem lakok jól. És szerintem más sem. - mentem oda Matthez.
- Na mindedj én a teraszon leszek. - adtam egy puszit Mattnek és kimentem a konyhából. Felmentem az emeletre egyenesen a teraszajtóhoz. Ahogy kinyitottam azonal megcsapott a frisslevegő. Nagyon jó érzés volt. Imádok a szabadban lenni. Tíz perce sem lehettem kint mikor a többiek kirohantak az udvarra és rögtön beleugrottak a medencébe. Egy darabig néztem ahogy ökörködnek, aztán inkább hátat fordítottam nekik és az erdőt néztem a házunk melett....
,,- Sky gyere már. - noszogattam a barátnőmet aki láthatóan nem akart bemenni az erdőbe. Sötét és barátságtalan mondta. Csak nevettem ezen a kijelentésén. Ugyanis én imádtam az erdőben sétálni.
- Kérleeek Sky olyan jo lesz. - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Rendbeeen. - utánoztott engem és lasaan elindult utánnam. Az erdő gyönyörű volt. A fák ágain mókusok szaladgáltak. Öröm volt őket nézni. Az erdő csupa zöld volt csupán a fák kérge volt barna. De még aztis itt-ott benőtte a moha. Odamentem az egyik fához és megfogtam a mohát.
- Sky tudod miért szeretem annyira az erdőket?
- Miért?
- Mert itt minden olyan békés, megnyugtató. Ha tehetném egész nap az erdőben lennék. - indultam tovább mosolyogva.
- Igazad van. Nekemis nagyon tetszik. - nevetett Sky..."
Ettől a naptól kezdve rengeteg időt töltöttünk az erdőben ketten. Itt mindent megtudtunk beszélni. Senki nem zavart minket. Ahogy visszafordultam a medencéhez láttam, hogy a többiek nagyon jól érzik magukat. Mi van ha rosszul ítéltem meg a One Direction fiúkat és valójában nem is olyan felfuvalkodott hólyagok mint gondoltam. Adnom kéne nekik egy esélyt. Ennyit mindenki megérdemel. Ahogy ezt eldöntöttem már a lépcsőn battyogtam lefelé h csatlakozzak a többiekhez...
Sajnos annyira a gondolataimba merülteklm, hogy neki mentem valakinek, ha az illető nem kap el, a földön kötök ki....