1. Fejezet

Meghoztam az első fejezetet és, hogy miért ilyen hamar, nem másért mint az én drága barátosnéim egésznapos nyagatása miatt. És mivel telefonról irtam persze, hogy az egészet kitörölte, és este 22:45 kor kezdhettem előről az egészet. Na mindedj itt az 1. rész. Létszi aki olvassa az írjon kommentet. Előre is köszi.<3

Ülök a szobámba és nézem az esőt az ablakból ami 2 napja fojamatosan esik, csak gondolkodok mostanában gyakran csinálom ezt megnyugtat, most például végiggondoltam az egész eddigi életemet, és arra jutottam, hogy nagyon szerencsés vagyok mert egy olyan barátnőm van aki mindig mindenhol kiáll melettem, es soha nem hagy cserben. Körbenézek a szobámban. Majd egy sóhaj kíséretében visszanézek az ablakra tovább nézve az esőt amely nem akar elállni. Tovább gondolkodtam volna, ha nem üti meg a fülemet, valimi, óriási robaj. Azonnal felkaptam a fejemet és kirohantam a szobámból. Mit csinált már megint Sky? Kerdeztem magamtól. Nem kellett keresgélnem ahhoz, hogy tudjam hol van: a zeneszobában. Az ekkora robajok rendszerint tőle származtak azok is akkor mikor betette oda a lábát.
- Mit csináltál már megint? - kérdeztem miközben kivágtam a szoba ajtót. A látványtól ami fogadott önkéntelenül is felnevettem, lehet, hogy azért mert több 100 szor láttam. Az én drága barátnőm a szoba falánál állt körülötte a földön rengeteg gitár a kezében meg egy kék elektromosat szorongatott.
- Várj! - tettem fel a kezemet jelezve, hogy nem mondjon semmit. - Kitalálom, neked pont az a gitár kelett ami legfölülre volt rakva megpróbáltad, egy másikkal leszedni, de mint mindig most sem sikerült, hejette- tettem fel a mutatóújjamat majd a földön lévő gitárokra mutattam - sikerült leverned az összeset. Csak azt nem tudom, hogy hogyan!? - néztem rá.
- Ügyesen es okosan. - öltött rám nyelvet. Majd hátatfordított nekem és elkezdte biszapakolni a hangszereket.
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - forgattam meg a szememet még mindig az ajtóban allva.
- Nem segítenél? - kerdezte Sky nekem háttal.
- Ezt eltaláltad. Na én léptem lovagolni. - indultam kifelé. Sky megfordult és elég furán nézett rám.
- Dehát szakad az eső.
- És nem vagyok cukorból. - kontráztam mire megvonta a vallát és tovább pakolta a hangszereket. Én gyorsan visszarohantam a szobámba magamra kaptam a lovaglócuccot + egy esőkabátot, és már szaladtam is le a lépcsőn egyenesen ki a szakadó esőbe. Sprintelni kezdtem ennek hála 1-1,5 perc alatt az istállóhoz értem. Bent kellemes meleg volt. Rögtön odamentem Hopehoz ő az egyik kedvenc lovam szinte mindig rajta lovagolok, egy gyönyörű fríz az egyik kedvenc lófajtám. Fogtam egy répát és bementem vele Hope boxába.
- Szia. - simogattam meg az orrát és odaadtam neki a répát.
- Kimegyünk egy kicsit lovagolni. Mit szólsz hozzá. - mosolyogtam a lóra. Egy hatalmas nyerítés volt a válasz Hope részéről.
- Ezt igennek veszem. - indultam egy nyeregért. Úgy döntöttem, hogy western nyeregben fogok most lovagolni, fogalmam sincs, hogy miért. Gyorsan visszamentem Hopehoz aki nyugodtan várt rám. Hamar felnyergeltem, rátettem a kantárt, és már mehettünk is. Fogalmam sincs mennyit lovagolhattam, de egy olyan bő 1,5 órát biztos. Úgy gondoltam ideje visszamenni mert teljesen átáztam hiába volt rajtam az esőkabát szinte semmit sem ért. 20 percel később csurom vizesen éppen végeztem Hope lecsutakolásával, elpakoltam a nyerget és a kantárt majd gyorsan kirohantam az istálóból. Nem siettem annyira hiszen vizesebb már úgysem lehetek. Szépen lassan besétáltam a házba és a nappaliba indultam. Ahol Skyt találtam a gép előtt ült fal fehér arcal és tátott szájjal nézzte a monitort.
- Sky mi történt. - rohantam oda hozzá és megráztam a vállát mire rámnézett.
- Ezt nem lehet elmagyarázni olvasd el. - állt fel és én ültem a hejére. Megnéztem az e-mail Sky anyjától jött már rosszul kezdődik gondoltam, és mijen igazam lett. A levél így szólt:

Kedves fiatalok!....